Van ez a kutyás-nem kutyás ellentét, amiben olykor felmerül, hogy miért is tartunk kutyát valójában. Ez csak egy hobbi, egy szokás, minekvan.

Más Netflixezik, romantikus regényeket olvas, pecázik, képet fest, van, aki meg a híradót nézi esténként, én meg a kutyát sétáltatom. Mozgok a szabad levegőn az erdőben. A kutya boldog, én is boldog vagyok. A híradótól nem lennék az, de nem állok bele a vitába és nem kreálok híradó néző és nem néző ellentétet a Facebookon. Ha nézi hadd nézze. Én meg hadd tartsak kutyát.

Elvagyok a saját hobbimmal. Túrázunk a hegyekben, a vízparton a kutyákkal télen és nyáron is. A legrosszabb időben (több napig zuhogó eső, jeges utak, -10 vagy +35) is kimegyünk minden nap. Természetközelben élünk. A kutya miatt muszáj. Ja és (most önző leszek) magam miatt is. 

Mert ez egészséges. Mások otthon kuckóznak novemberben, mi meg nagyot sétálunk a zöldben minden nap. Karácsonykor is. Szívjuk a friss levegőt. Mozgunk. Az edzőterem nem az én világom és a szobai aerobik sem. Cserébe napi 5-10 kilométert gyaloglok. A legjobb személyi edző pedig az eb, aki nyüszítve jelzi, hogy ideje indulni. Ő tényleg nem hagy ellustulni.

De nem csak belőlem áll a kutyás társadalom, vannak mások is, más indokokkal.

Sokan tartanak azért kutyát, mert egyedül vannak. Idősek, akiknek a gyerekeik külföldön, társuk nincsen.

Sokan azért, mert nagy a család, viszik ki a gyerekeket, a kutyát kirándulnak, túráznak együtt. Persze ezt kutya nélkül is megtehetnék, de kutyával jobb. A gyerekek sokat tanulnak a kutyás létből: felelősségvállalást, az állatok, a természet szeretetét és még sorolhatnám.

Sokan azért, mert valamilyen feladata van (segítőkutyák) vagy mert őrzi a házat. Aztán rájönnek, hogy önmagában riasztó helyett nem érdemes kutyát venni és elkezdenek foglalkozni Bundással, aki ettől ugyanúgy jó házőrző marad, de felesleges viselkedésproblémák nélkül (és még boldog is lesz).

Van, aki lelki igényből tartja (mindig van kihez szólni, simogatni, pátyolgatni), ezt sokan leszólják pedig a mai egymástól eltávolodott, elmagányosodott világban igenis jogos igény.

Sokaktól hallom, hogy nyakukon maradt a családi kutya (gyerekek külföldre mentek, itthagyták stb.), aztán rájöttek, hogy amekkora felelősség az eb, legalább ugyanakkora öröm.

És nagyon sokan állatszeretetből tartják a kutyát. Megsajnálják a menhelyen, vagy megtalálják az utca végén kidobva, esetleg elhozzák Mari nénitől a véletlenül megellett Fifi kutya egyik kölykét, nehogy menhelyre vagy a kukába kerüljön szegény.

Sokféle oka van, amiért kutyát tartanak az emberek és erről szabadon dönthetnek. Egészségesebb hobbi, mint a fotelben ülve másokat kritizálni az interneten, amiért az a hobbijuk, ami :)